-Hideg van.. -motyogtam magam elé.
-Gyere ide.-adott egy apró puszit arcomra.
Göndör haja csikizte puha bőrömet.
-Este azt álmodtam, hogy..-kezdtem bele mondandómba de elcsuklott a szavam.
-Hogy? -mosolyodott el mikor lehajtottam fejem.
-Azt, hogy kiabáltál velem.. Megütöttél... Aztán volt egy balesetünk és Meghaltam..-miközben rémálmomat meséltem egy két könnycsepp legördült jég hideg arcomról.
-S.. soha nem lennék képes bántani téged!-húzott magához.
Ezután lassan, szó nélkül lépkedtünk a hóban...
Nem kellett ahhoz beszélnünk, hogy tudjam mit gondol a másik.. Tudtuk azt, hogy önfeledtek vagyunk, hogy mindkettőnknek komolyak a szándékai, hogy ez mind jó..
A nap alig látszó sugaraiba, lassan apró hópelyhek szálltak a széllel.. Ahogy elérték arcomat nevetni kezdtem.
-Kapj el!-dobtam Hazz felé egy hógolyót.
-Ezt te sem gondoltad komolyan?! -nevetett fel, ahogy megláttam apró gödröcskéit elmosolyodtam. De mivel felém futott én is rohanni kezdtem.
-Állj meg!-hallottam nevetését mögülem, de nem álltam meg csak rohantam.
Nem vettem észre, hogy a lábam alatt már nem hó hanem jég van így rögtön elestem.
Hazza mellém térdelt, hogy lássa az arcomat.
Csak néztem ahogy a hópelyhek elérik látóteremet és a földre hullnak.
-Tudod, olyan vagy mint egy angyal.. Törékeny mégis erős..-hajolt fölém majd megcsókolt.
-Hóangyal vagy angyal angyal?" Mosolyogtam rá.
-Angyal angyal, gyönyörű arccal és csodálatos belsővel!" Jelentette ki majd hirtelen felkapott és pörögni kezdett.
-Áhh.. Harry ne! El fogunk esni!" Nevettem fel.
-Vigyázok rád!" -puszilt meg ismét.
-Héjj! Ne merj megdobni!" -hallottunk meg egy kisgyermek hangot.Megvártam míg Hazza letesz aztán a gyerekek felé húztam.
Nem voltak idősebbek tíz évnél, mellettünk játszottak a mezőn melyet most fél méteres hó borított. Nem voltak itt a szüleik ebből feltételezve nem messze lakhattak.
-Matt gyere el fognak találni!-kiabált az egyik menekülő gyerek a másiknak.
Csak néztem őket mikor arra eszméltem, hogy kb öt hógolyó eltalált.
Megfordultam ,de Hazz nem állt már mellettem a gyerekekkel játszott és ahogy észrevettem célpont voltam.
-Megvan!-kiáltott fel az egyik gyerek ahogy eltalált.
Kérdőn néztem Harryre aki csak nevetett.
-Na mi van kis anyám nem bírjuk a havat?" - mosolyodott el.
"Jól van Lara nem borulunk ki.."
-Na jó most mindenkinek annyi ! - futottam a kis csapat felé egy darab hógolyóval, amit sikeresen elejtettem így védtelen voltam egészen addig míg egy gyerek elém nem állt.
-Oké én vele vagyok lehet támadni!- fogta meg kezem a kis kétszemű fiú.
-Ó igen!? dobott fejbe Harry. Kaptam a lehetőségen és elestem mintha fájna.
-Te jó ég meghalt?- szaladt hozzám az egyik.
-Lara! Jól vagy?" -hajolt közel Hazza.
Egy kis ideig mozdulatlanul feküdtem majd a kezembe kotortam egy kis havat és Harry arcába nyomtam.
-Igen Mr. Styles? nevettem fel.
-Oh.. istenem Lara! csókolt meg.
-Szeretlek te kis bolond!
-Én is angyalkám!"
xx"Tina&Én"
