10.Rész

- Szállj ki! -parancsolt rám ahogy kinyitotta nekem az ajtót.
Szótlanul tettem amit mondott, majd a ház felé siettünk.
Az eső még mindig esett, láttam ahogy egy kósza csepp lepereg
Harry komor arcán.
Miután bementünk egy szó nélkül a szobába mentem és magamra zártam az ajtót.
-Lara! -nyisd ki!
Most másodszorra szólt hozzám a "park incidens" óta. Hallottam ideges szuszogását miközben az ajtót verte.
Az ágyra huppantam magamra pillantva meggondolatlanul, hisz folyt rólam a víz.
Rögtön felálltam mit sem törődve Hazza ideges hangjával s kutatni kezdtem száraz ruhák után a szekrényben.
Egy sima kék farmernál és egy fehér felsőnél maradtam amiket rögtön magamra kaptam.
-Lara nyisd ki vagy berúgom ezt a rohadt ajtót! -hallottam kintről a göndör ideges hangját.
Nem akartam, hogy berúgja az ajtót és a vizes ruhák sem maradhattak itt, így a kezembe vettem őket kizártam az ajtót s a mérgesen fújtató Harryvel nem törődve a mosdóba mentem.
-Lara gyere ide! -morogta megint.
-Nem parancsolhatsz nekem! -szóltam vissza könnyedén.
-Igen? Ilyet soha többet nem csinálhatsz! -rántott magához hirtelen.
-Harry hagyjál! -fordítottam el fejem.
-Mondom ilyet többet ne merj tenni! -nyomta száját erőszakosan az enyémre.
"Már megint ő irányít.."
-Most letusolok! Ne merj elmenni mert megtalállak! -parancsolt ismét rám.
Bólintottam egyez majd a nappaliba mentem és a kanapéra dőltem.
"Miért fordul mindig a kocka? Miért van úgy, hogy én irányítom aztán ő engem?..."
-Te jó ég Tina! Mi lehet vele?
 Adtam hangot ijedtségemnek.
"Biztos, hogy már otthon vannak! Meg kell bizonyosodjak róla, hogy Tina jól van" Nem érdekelt Harry felvettem a Conversemet és a dzsekimet, majd kapucnimat fejemre húzva halkan kimentem az ajtón és futásnak eredtem. Egészen Tináékig rohantam remélve, hogy otthon vannak. Ahogy oda értem hangosan dörömbölni kezdtem a bejárati ajtón.
Halk csoszogásra lettem figyelmes. "Ez tipikus Tina."
-Lara!.. -emelte rám tekintetét. Arca a megszokott hófehérnél is világosabb, szemei mintha kialvatlanok lennének.. "Fura ő nem ilyen szinte mindig mosolyog,  ahogy meglát a nyakamba ugrik és vidáman köszön, élettel teli most meg olyan mint a halott változata."
-Tina jól vagy? -kérdeztem aggódó tekintettel.
-I..Igen jól.. Mit akarsz? -dadogta remegő hanggal.
-Nem, te nem vagy jól mit művelt veled? -léptem beljebb majd átöleltem törékeny testét. "Tina sosem volt az az "erős" lány.. Törékeny, vidám akár egy kisgyermek csillogó tekintettel. Kettőnk közül én voltam (vagyok) az erősebb lelkű lány ő sosem volt képes megütni senkit (nem mintha szüksége lett volna rá, hisz mindenkivel kedves aranyos)"
-Kérlek menj el.. -motyogta élettelenül.
"Olyan rossz így ránézni. Mi a szart csinált vele Niall?"
-Tina ki az?! Gyere ide! -hallottam meg a szőkeség ideges hangját. "Most pont olyan mint Harry. Mi történt vele? Hisz ő rendőr, ő mentett meg"
-Mi az isten van veled Niall?! Mi a szart csináltál vele?" .mutattam a mellettem álló élettelen lányra.
-Semmit.. Menj innen! -mondta keményen.
 -Nem! Magammal viszem! Itt nem marad! -fogtam meg Tina kezét.
-Tina gyere ide! Te nem mész sehova! -parancsolt rá de meg sem moccant így egy könnyed mozdulattal kitépte karjaim közül.
-Nem látod mit művelsz vele? Olyan mint egy halott! Hagyd őt! -adtam ki magamból minden dühömet.
-Nem teszek vele semmit! Szeret engem!
-Nem! Eddig minden pillanatban nevetett elveszed tőle az életet! -üvöltöttem torkom szakadtából a szőkeségnek. "Mi az isten történt ezzel a szerelmes fiúval miért csinálja ezt Tinával?"
-Hm.. Nem emlékszel az alkura? Odaadtad nekem." -jelentette ki.
"Istenem.. Ezt rohadtul elfelejtettem. De akkor még más volt. Két hónapja nem láttam őket és ez lett? Miért lett ilyen Niall?"
-Ott a barátod! -nevetett fel keserűen Niall.
Mivel nem volt becsukva az ajtó így láttam ahogy közeledik az igencsak mérges Harry.
-Lara te mi a szart keresel itt? Megmondtam, hogy ne menj sehova! -rántotta meg erőszakosan kezemet. A fájdalom egész testemben égett.
-Jobb lesz ha most megyünk! -rántott rajtam ismét.
-Nem! Magammal viszem Tinát! -kezdtem el hisztérikusan kapkodni Tina után aki csak halkan könnyezett.
-Kibaszottúl nem fogod beleütni azt a csinos kis orrodat az életükbe! Ne akarj felidegesíteni! -tépte meg hajam Sokkal jobban fájt ez mint az előbbi rángatás". Ilyet még nem csinált velem.
-Gyere! -vezetett ki a kocsiig.
-Ilyet többet ne merj csinálni.