9.Rész

-Harry ez meg mi?-pislogtam értetlenül.
-Lara én..
Kezdett volna el tiltakozni de nem engedtem neki.
-Nem! Mi folyik itt? Milyen banda? Ès ki ez?"
Mutattam a mellettem álló szótlan fickóra.
-Ez? Kicsikém ebbe nem kéne bele szólnod!"
Vágott vissza a férfi.
"Mit képzel ez? A én házamban az én nappalimban van."
-Kicsikém? Semmi keresni valója itt!
-Az ilyen tüzes lányok már rég..
-Zayn fogd be! -motyogta Harry az idegennek.
-Nem! Harry mond el, hogy mi ez? Milyen banda? Már megint a mocskos életed! -tőrt ki belőlem az eddig elfojtott dühöm.
-Egy ilyen szép hölgy nem beszélhet így! -lépett közelebb a férfi.
-Vége Harry visszavitetlek Niallel! -kiabáltam.
-Hm.. Horan? A régi barát..
Szólalt meg ismét.
-Lara gyere ide! -parancsolt rám Harry.
-Niall? Te jó ég Tina.. -úristen ha Niall a banda tagja. -hagyjál! -rontottam ki a bejárati ajtón.
Basszameg..
Csak rohantam Niallékhez. Nem láttam Harryéket valószínű nem látták hova megyek..
"Olyan hülye vagyok.. Oda adtam a legjobb barátnőmet ennek a rohadéknak."
Mikor odaértem Niallékhez csak dörömböltem az ajtón.
Senki sem nyitotta ki..
-Istenem.-dőltem elernyedten az ajtónak.
Éreztem ahogy meleg arcomra egy hideg csepp esik.
-Nagyon jó te is kezdj el esni! -kiáltottam az égre nézve. Egyre jobban kezdett esni így elindultam céltalanul előre.
A park tűnt a legjobb helynek ahova mehetek.
Mostanra az eső is háromszor annyira esett mint 10 perccel ezelőtt.
Leültem egy fa mellé, hogy ne érjen annyira az eső...
 -Öltözz fel!' -emlékszem mikor elém dobta a ruháimat.. Akkor "ismertem" meg..
-Feljelentelek te szemét! -vágtam pofon.
-Tedd azt! Ismersz? Nem.
Tudod a nevem? Nem.
Menj csak baby!"..
Minden egyes szavára emlékszem. Miatta történt minden. Úgy felfordult az életem..
És Tina.. Mi lehet vele?" Niall aki rendőr te jó ég.. Igazából egy bandatag.." És oda adtam egy ilyen embernek a barátnőmet.. Gyűlölöm magam.."
Éreztem ahogy a sós könnycseppek lefolynak arcomon.. "Istenem, mi lesz velem?"
- Mit tettem, hogy ezt kell el viseljem. Nem érdemlem ezt- motyogtam magam elé miközben egyre jobban zuhogott az eső. Majd fel emeltem a fejem és meg láttam őt a padoknál ahogy idegesen telefonál. Elkel tűnőm innen, de gyorsan mielőtt észre vesz. Gyorsan fel álltam és elkezdtem hátra felé araszolni, de hirtelen meg botlottam valamiben és hangos sikítás kíséretben elvágódtam. Nem láttam, de tudtam, hogy felém tart és nagy bajban vagyok. Lassan ki nyitottam a szemem és egy dühős smaragd szempár ütközött az én barnáimmal. Egy szó nélkül felemelt a karjaiba és egy fekete autóhoz sétált, majd berakott az anyós ülésre. Ő is be szált mire szólásra nyitottam a számat.
- Majd otthon megbeszéljük- morogta és be indította a motort. Ez nem lehet igaz most mit akar megint velem csinálni... Már megint ott tartottunk, hogy én vagyok az áldozat ő meg a vadász és ez nekem nem tetszett!