17.Rész

Dave szemszöge~

Miután megkaptam Horantól Larát.. Úgy éreztem most elkaptam Stylest.. A lány egy székhez kötöztem majd leültem vele szemben.
-Valahogy nem így képzeltelek el.. Azt hittem hasonló csaj vagy mint Niall "angyalkája".. Kis megszeppent szuka.. De nem.. Te nem félsz tőlem..- ecseteltem kételyeimet.
-Engedjen el! Harry úgy is kihoz innen!- kiabált a széken mozgolódva. Egy cseppnyi rettegést, félelmet sem láttam a szemeiben.. Talán ennyire biztos magában..
Felálltam majd lassú léptekkel kisétáltam az épületből..

Körülbelül két óra múlva újra visszamentem, hogy megnézzem a foglyomat, de már nem volt ott..
Iszonyatos dühöt éreztem.. De már nem láttam értelmét újra elrabolni.. Nagyobb halra megyek.. "Egyszer megöllek Styles..."

Tina szemszöge~

Lüktető fejfájással ébredtem.. Kezeim mintha ólomból lettek volna.. Meg sem bírtam mozdulni..
Akármennyire is rosszul éreztem magam, fel kellett keljek..
A tegnap történtekből csak annyi tiszta, hogy az a Dave beadott nekem valamit.. Aztán minden kiesett.
Most meg itthon ébredek..
Rózsaszín köntösömbe és masnis papucsomba bújva csoszogtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába.. Nagy meglepetésemre Niall sürgött forgott a tűzhely mellett.. Mikor feltűnt neki jelenlétem, mintha megszeppent volna..
-Tina..- motyogta megbánó tekintettel.
-Igen?- érdeklődtem papucsomat pásztázva..
Azt hittem megint kiakad vagy megüt amiért nem készítettem neki reggelit. De nem.. Ehelyett elém lépett és apró puszit nyomott arcomra.

-Ülj le kérlek..- simította meg vállam. Azt tettem amit kért, egy széket kihúzva leültem az étkezőhöz..
Egyik pillanatról a másikra tűnt el mellőlem a szőkeség és a pult mögött sertepertélt..
Nem láttam, hogy mit csinál de az illatok alapján reggelit..
Nem kellett sokat várnom, Niall megjelent két tányérral, csokoládé sziruppal és két pohárral.
Miután letette őket visszament a palacsintáért.
Leült velem szembe és enni kezdett.. Csak bámultam a tányéromat, nem tudtam rá nézni..
-Tina.. Enned kell!- öntött egy kis narancslevet a poharamba.
-N.. Nem vagyok éhes..- tűrtem el szemem elől egy kósza hajtincset.
-Csak egy kicsit.. Kérlek!
-Rendben.- suttogtam, majd elvettem egy palacsintát, meglocsoltam egy kis sziruppal és csipegetni kezdtem..
Be kell valljam Niall elég ügyes.
Minden elfogyott a tányéromról.. Még a narancslé is.. "Niall nagyon megváltozott.. Már nem kiabál, nem üt meg.. Óvatosan közelít.. Mint az elején"
Miután elpakolt közvetlen mellém ült és beszélni kezdett..
-Tudod, amikor először megláttalak, a lélegzetem elállt..  olyan voltál abban a rózsaszín kis ruhában mint egy angyal.. Igazából abban a pillanatban beléd szerettem.. Aztán mimnél jobban megismertelek annál jobban akartalak  birtokolni..
Majd mikor végre az enyém lettél egyik pillanatról a másikra durrant el az agyam.. Ittam.. Azt akartam, hogy csak az enyém legyél.. Megütöttelek.. Nagyon rosszul bántam veled.. Te sokkal jobbat érdemelsz nálam.. Egy igazi kis hercegnő vagy..
És egy hercegre van szükséged..Aki vigyáz rád.. Jobban mint én tudnék.. Szóval.. Akármennyire is fáj.. Elengedlek.- mondta könnyek között.. Szívem mintha egy darab papír lenne amit csak úgy összegyűrtek és messze hajítottak..
-Te.. Arra sem emlékszem mi volt tegnap.. Te meg..- motyogtam magam elé, majd amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobába és magamra csaptam az ajtót..

Niall szemszöge~

Nem akartam nélküle élni.. Nem bírnám.. Ő a mindenem, az életem..
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, majd lassan odaléptem az ágyához és leültem mellé..
Egy ideig meredten bámultam aztán megtörten a csendet.
-T..Tegnap azt hittem végleg elveszítselek..
Amikor megtudtam, hogy elraboltak.. Kikészültem..
Meg akartalak védeni bármi áron..- simítottam meg..
Könnyeim még mindig hevesen potyogtak..
- Szeretlek Tina..-vallottam be neki érzéseimet..
- Nem akarok elmenni.. Nem akarlak itt hagyni!- motyogta a párnákba.
Óvatosan magam felé fordítottam s mélyen megcsókoltam.. Könnyeink sós ízben keveredtek össze, olyan volt mint a nyári zápor..
Minden eddig elfojtott érzelmem benne volt ebben a csókban.
-Te vagy a legjobb dolog az életemben.. Te vagy az angyalom...

Lara szemszöge~

Már jó pár napja nem láttam Tinát.. Csak remélni mertem, hogy semmit sem csinált vele Niall.. Harry jobbnak látta, ha nem megyek oda az ő *érdekükben*.
Egyedül voltam otthon, tv-t néztem mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki rá van akadva a csengőre..
Az ajtóhoz siettem s kinyitottam.. Egy számomra idegen lány állt előttem kissé felháborodva.

-Szia!- köszöntem kedvesen.
-Lara.. Igaz?- mosolygott furcsán.
-Igen.. Én vagyok! Mit szeretnél?- próbáltam feloldani a feszültséget közöttünk.. De nem sikerült, a lány nekem támadt.
-Azt akarom, hogy békén hagynád Harryt! Hogy leszállj róla.. Ha megun úgy is megöl..
Ő az enyém.. Hidd el semmi esélyed..- kiabálta arcomba a dolgait.. Megilletődve figyeltem..
-Csak ennyit akartam.. És vigyázz magadra kis virágszál nehogy valami bajod essen..- farzsebéből egy igen éles tárgyat rántott elő s azzal fenyegetett meg.. majd elsétált..
"Nem tudtam ki ez... De az leesett, hogy Harry miatt jött ide.. Tehát halálra vagyok ítélve.. Rohadtul nem akartam semmi balhét.." Könnyek szöktek a szemembe ahogy visszaemlékeztem az imént történtekre.. Képes lenne megölni?"
A konyhába siettem egy kávéér.. Az volt a cél, hogy lenyugodjak de ez nem így sült el. Csak jobban felzaklattam magam és a végén azon kaptam magam, hogy az asztalra borulva zokogok..
Harry is pont megjött és  észrevette, hogy sírok.
-Mi a baj?- kérdezte aggódó tekintettel..
-Harry elegem van. Én ezt nem akarom..- szipogtam..
Nem értett semmit..
-Lara mi történt?- emelte fel fejemet.
-I.. Idejött az a nő.. És megfenyegetett.. Ha veled maradok megöl!- töröltem meg szemeimet.
-Selly.. Az a ribanc..- suttogta halkan..
-Nyugodj meg! Senki sem nyúlhat hozzád!- jelentette ki két csók közt..

Harry szemszöge~

Amikor megtudtam, hogy itt járt Selly és megfenyegette Larát.. Olyan fajta harag szabadult fel bennem amit még senki sem látott.

Elkapom az a ribancot...